Sziasztok!

Sokat gondolkoztam, hogy elindítsam e ezt a blogot vagy sem. Vagy esetleg volg legyen de aztán a blog mellett döntöttem. Rengeteg gondolat kavarog a fejemben nap mint nap az anyasággal kapcsolatban. Ez szerintem természetes hisz a nap 24 órája a Kisfiamról szól számomra. Csak az a kérdés, hogy jól csinálom e amit csinálok. Ahogy Krisztián viselkedi egyre jobban azt bizonyíja, hogy igen. Biztos nagyon sok hozzám hasonló anyuka van ezzel így. Ezért indítottam el hátha tudok egy kicsit segíteni.

Aki ismer minket az tudja szerintem miért ez lett a neve a blogomnak, hogy Utazóanyu. Férjemmel mi rengeteget utazunk. Mindig mondják, hogy mi soha nem vagyunk itthon. Ami persze nem igaz de tény, hogy sokat megyünk. Mikor még Krisztián nem volt az életünk része azt mondták ha majd meglesz akkor úgy sem fogunk ennyit menni és majd lelassít minket egy picit. Hát nem így lett. :D

Mikor terhes lettem nem nagyon mentünk külföldre. Kicsit tartottunk attól, hogy mi lesz ha külföldön jön valami probléma amit esetleg az ottani orvosnak nem tudunk majd angolul rendesen elmagyarázni. Ezért inkább abban az évben itthon kirándulgattunk. Ekkor kicsit elgondolkoztunk, hogy lehet tényleg ennyire megváltoztatja az életünket és tényleg nem fogunk utazgatni. Igaz akkor már a csöppség lesz a fontos és nem az, hogy menjünk.

Augusztus 30.-án megszületett Krisztián a boldogságunk határtalan volt. Próbáltam nem paramami lenni ami őszintén néha nehéz volt. Első gyereknél nem igaz, hogy megismered a sírását. Nem tudod miért sír csak találgatni tudsz. De ebbe is bele lehet rázódni. Gondoltuk ha nem is fogunk sokat utazni de legalább nagyokat sétálni igen. Vettünk egy szép babakocsit. Eleinte felesleges volt. Krisztián utált benne lenni. Ekkor kezdtem el bele ásni magam a hordozás rejtelmeibe. Ha tudtam volna, hogy ennyire jó akkor előbb veszünk kendőt mint babakocsit. :D Szóval a babakocsis sétálás egyáltalán nem ment viszont a hordozókendővel akár 2-3 órát is tudtunk szabad levegőn lenni mert annyira jól aludt.

Eljött az első nagyobb utunk az első idegen helyen alvás. Egyáltalán nem tartottam tőle. 8 hetes volt Krisztián mikor Marcinak Kapolcson állattenyésztési nap volt. Kedves barátaink felajánlották, hogy náluk aludhatunk. Az autóban semmi probléma nem volt végig aludta a Budapest-Kapolcs utat. :) Aztán eljött az este. Idegen hely idegen illat, idegen emberek számára .Szerintem nem nagyon értette a helyzetet. Sehogy nem akart elaludni.Akkor azt gondoltuk, hogy ez nem fog menni és haza megyünk.  Volt egy kis rutin az életünkben. Fürdés, evés, alvás. Gondoltuk ha megfürdetjük akkor minden simán fog menni. Nem így volt. 2 órát szórakoztunk mire elaludt de végül sikerült. Annyira büszke voltam rá és magunkra is. Sikerült innentől kezdve nem volt probléma sehol. Másnap eljött a kiállítás napja. Azt gondoltam nem leszünk kint egész nap mert hideg lesz és Krisznek is egy idő után elege lesz belőle. Úgy alakult, hogy kisütött a nap nagyon jó idő volt és kb 4 órát aludt rajtam az álomporos kendőben rajtam. Szerintem ha a babakocsit viszem nem így lett volna. Aznap a Nagypapákénál volt az éjszaka. Aggódtunk, hogy megint nem fog elsőre elaludni de csodák csodájára sikerült elsőre.

Szóval mindenkit arra bíztatok, hogy menjenek. Olyan családok akik előtte utaztak ne változtassanak. Természetesen nagy változás mindenki életében egy kisbaba de nem kell mindenben változtatnunk. Az első 6 hetet mi is megvártuk a barátok látogatásával és a nagyobb menetekkel. De ha újra kezdeném akkor sem csinálnám másképp. Szóval anyukák ne féljetek menni a gyerekekkel. Alkalmazkodnak inden körülményhez. 

Első képen a Kapolcsi napokon vagyunk láthatók.

A második képen pedig az álomporos hurci. Általában így volt feltettem magamra és már aludt is. :)